Amit a bőrről tudunk

Amit a bőrről tudunk – Középkori cipők

Bőrből készült tárgyakat az ember a történelem előtti idők óta használ. A középkorra már olyan szintre fejlődött a készítés technika és annyira specializált készítési módok jelentek meg, hogy a céhesedéskor a különböző ágak létrehozták. A tímár, majd későbbi néven tobakos- és cserzővarga mesterségek a 14. században céhesedtek Magyarországon. A 16. század folyamán vált el ettől a kordovánkészítő, s a 17. században alakítottak külön céhet. A szűcsök és a belőlük létrejött irhakészítők hivatalos egyesülete is a 14. században jött létre. Bőrrel foglalkoztak a nyeregkészítők is, akik ugyanebben az évszázadban jelentek meg hivatalos formában. A 15. században céhesedett a korábban is létező szíjgyártó, ám az övkészítők csak az újkorban, a 18. század folyamán váltak önállóvá.

Az írásbeliséghez is hozzájárultak a bőrösök, hiszen a pergamenkészítők a 15. században saját közösséget alapítottak. Léteznek még bőrfestők és táskakészítők is a forrásokban, de ez utóbbi három mesterség elfelejtődött a következő évszázadokban, s csak a 18-19 században éledtek újjá. A cipőkészítési fázisok a középkorban a források alapján a következőek lehettek: bőr kiválasztása, kiszabása, majd a darabok vízben áztatása következett, s ezeket utána kifeszítve szárították. Ezek után szabták pontosabban és varrták össze. A kiszabott darabokat először egymással, majd a béléssel is összevarrták. Ezután a darabokat a színükre fordították, majd kaptafára húzva megkapták a végleges formájukat. Természetesen már a 14. század előtt létezett a lábbelikészítő-varga munkaköre, de ez a mesterség is csak e század alatt kezdett önálló céhhé válni. Őket nevezik később bocskorosnak, sarusnak, majd cipésznek.

Tőlük különült el a 16. században a csizmakészítő is. Olyannyira sikeresnek bizonyult a magyar bőrkészítés, hogy a nyugat-európai forrásokban a 14. századtól külön elnevezésként megjelenik a „magyar bőr” kifejezés. Friss, nyers bőrt erjesztő eljárás nélkül szőrtelenítenek, ezután timsós-konyhasós oldatban áztatják, tapossák, majd szárítják. Szárítás után parázs fölé tartják a bőrt és a megnyíló pórusokat forró faggyúval vonják be.  Viszont nem tudjuk pontosan, hogy az ezzel az eljárással készült bőröket milyen bőrfeldolgozó ág használta, így az sem teljesen bizonyos, hogy a cipőket ilyen eljárással készült bőrökből készítették.  A 13-14. századi európai divat három meghatározó lábbelifajtából állt: a bocskorból, a félcipőből és a szárascipőből. A bocskort változatos módon lehet a lábra erősíteni, s szinte változatlan formában a mai napig továbbél. A félcipők körülbelül a 9. század folyamán jelentek meg. Nálunk is, mint Lengyelországban, megjelent a kor nagy vívmánya, az oldalvarrás.

Ennek lényege, hogy a félcipő felsőrészét egy darabból alakították ki és egy helyen varrták össze oldalt (a harántnál általában) merőlegesen, vagy kissé ferdén a talpra. Ezt a felsőrészt varrták a talphoz. Ezzel létrejöttek a jobb és ballábas cipők. A 11-12. századra a száras félcipők is elterjedtek, így bővült a fazonok száma. A 12. század folyamán ez eddig említett formák lassan átalakultak, karcsúsodtak, valamint különböző felsőrész betéteket kezdtek el használni. A hegyes orr és a hosszú fazon a 13. századtól a félcipők és a szárascipők általános jellemzője lett. Ezek mellett megmaradtak a durvább cipőfajták is, ám divatosnak a hosszú, karcsú fajták számítottak.  A honfoglaló csizma oldalvarrott, elől felkapó orrú bőr vagy nemez lehetett.

Természetesen a társadalmi rangot szimbolizálta a lábbeli anyagának minősége, így a gazdagabbak például bolgár bőrből (bagariából) készítették ugyanazt a csizmán, amint a köznéphez tartozó egyszerűbb bőrből vagy nemezből tudott megvenni. A középkori lábbeli viseletben voltak általánosan használt formák. A láb formáját követő, kényelmes cipők korán, a 12. század közepén jöttek létre, mivel elkezdték használni a több darabból szabott, felsőrész betétes formákat.

Vélemény, hozzászólás?

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások a legjobb felhasználói élmény érdekében ennél a honlapnál engedélyezettek. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Ezen a honlapon ún. cookie-kat (magyarul sütiket) használunk. Ezek rövid szövegfájlok, amelyeket a böngésződ a gépedre tölt le, hogy javítsuk a felhasználói élményt. Általában a cookie-k a felhasználók által megjelölt preferenciák és eltárolására szolgálnak, mint pl. a kosár egy webáruházban, és név nélkül szolgáltatnak adatokat harmadik fél részére, mint pl. Google Analytics. A cookie-k a felhasználói élményedet segítik. Ennek ellenére ha úgy döntesz, kikapcsolhatod a cookie-k engedélyezését ezen a honlapon vagy más honlapokon. Ennek a leghatékonyabb módja, ha a böngésződön belül állítod be, aminek a módját a böngésződ Súgó részében találod. További információt az https://www.google.com/policies/technologies/cookies/ honlapon találsz.

Bezárás